A hosszabb pótszabadság abban az évben jár először, amikor a munkavállaló az adott életkort betölti.

A munkavállalónak a 16 évesnél fiatalabb

- egy gyermeke után 2 munkanap,

- két gyermeke után 4 munkanap,

- három vagy több gyermeke után 7 munkanap

pótszabadság jár. Fogyatékos gyermek esetén az előbbieken felül további 2 munkanap szabadság jár.

Utoljára abban az évben jár a gyermek után pótszabadság, amelyben a 16. életévét betölti.
A gyermekek utáni pótszabadságra mindkét szülő jogosult. A jogosultságról a munkavállalónak nyilatkozatot kell tennie.

Az apának a gyermeke születése esetén 5, ikergyermekek esetén 7 munkanap pótszabadság jár. Ezt a gyermek(ek) születését követő második hónap végéig kell kiadni.

A T/1845 törvényjavaslat* várhatóan ezt 10 napra növeli és nemcsak gyermek születése, hanem örökbefogadás esetén is járni fog. Az apasági szabadságot legfeljebb két részletben kell majd kiadni. Az első öt napra a távolléti díj, a 6-10. napokra azonban csak a távolléti díj 40%-a fog járni.

A fiatal, azaz a 18 éven aluli munkavállalónak 5 munkanap pótszabadság jár. Utoljára abban az évben jogosult erre, amelyikben a 18. életévét betölti.

A föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább 3 órát dolgozó munkavállaló évente 5 munkanap pótszabadságra jogosult.

A megváltozott munkaképességű vagy fogyatékossági támogatásra jogosult vagy vakok személyi járadékára jogosult munkavállaló részére évente 5 munkanap pótszabadság jár. 

Fontos, hogy az ellátásokat nem kell igénybe vennie, elegendő az is, ha arra jogosult.

Az Mt. szerint a szabadság a munkában töltött idő alapján jár, azaz az előzőek szerint járó éves szabadságot (kivéve az apák pótszabadságát) a munkában töltött idő és az év naptári napjainak száma alapján arányosítani szükséges. A tört értéket az általános kerekítési szabályok szerint kell kezelni úgy, hogy a fél nap már egésznek számít (pl. 18,49 nap ≈ 18 nap; 18,50 nap ≈ 19 nap).

Munkában töltött időnek minősül a munkával töltött napokon kívül

- a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,

- a szabadság,

- a keresőképtelenség (pl. betegszabadság, táppénz ideje, de ideértve azt az időszakot is, amikor a munkavállaló már nem jogosult ellátásra),

- a szülési szabadság,

- a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság első 6 hónapja,

- a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítésből 3 hónap időtartam,

- munkavégzés alóli mentesülés (Mt. 55. § b)-l) pontjai, pl. kötelező orvosi vizsgálat időtartama, véradás).

Az Mt. szerint a szabadságot a munkáltató adja ki a munkavállaló előzetes meghallgatása alapján.

A munkáltató évente 7 nap szabadságot a munkavállaló kérésének megfelelően köteles kiadni, kivéve a munkaviszony első 3 hónapját. Az éves 7 napot szintén időarányosan kell megállapítani.

A munkáltató úgy kell kiadja a szabadságot, hogy évente egyszer 14 nap összefüggő távollétet biztosítson a munkavállaló számára. Ebbe az időbe a szabadnapok, munkaszüneti napok is beszámítanak. E szabály alól a felek írásos megállapodással eltérhetnek. Ezt akár már a munkaszerződésben is rögzíthetik vagy évente külön-külön megállapodást is köthetnek.

A szabadságot – az apasági szabadság kivételével - a tárgyévben kell kiadni. Az Mt. néhány esetben lehetővé teszi, hogy mégis átvigyük a következő évre a szabadságot. Ezek az okok az alábbiak.

Az október 1-jén vagy azt követően kezdődő munkaviszonyok esetén a tárgyévre járó szabadságot legkésőbb a következő év március 31-ig kell kiadni. E szabály tehát azt is jelenti, hogy akár egyetlen nap szabadságot sem köteles kiadni a tárgyévben a munkáltató.

Ha a munkavállaló oldalán olyan ok merül fel, amely nem teszi lehetővé, hogy a szabadságot a tárgyévben kiadja a munkáltató, akkor legkésőbb az ok megszűnését követő 60 napon belül kell kiadni azt. Ilyen ok például a munkavállaló keresőképtelensége, GYED vagy GYES időszaka is.

A felek írásos megállapodása alapján az életkor alapján járó pótszabadságot legkésőbb a következő év december 31. napjáig kell kiadni. Az Mt. előírásai alapján erre évente külön megállapodást kell kötni.

Ha a szabadságot még a tárgyévben kezdte meg a munkavállaló, akkor az esedékesség évében kiadott szabadságnak minősül a folyamatos szabadságból a következő év elején legfeljebb 5 munkanap.

Pl. az általános munkarend szerint dolgozó munkavállaló 5 nap szabadságot nem tud kivenni 2022-ben. 2022.12.29-én kezdi meg a szabadságát és az 2023. január 10-ig tart folyamatosan. 

2023-ban a 2023.01.02-2023.01.06. közötti 5 nap 2022. évi szabadságnak tekinthető, tehát 2023.01.07-2023.01.10. közötti 2 nap pedig már 2023. évinek.

A ki nem vett szabadságot pénzben megváltani nem lehet. Ez alól az egyetlen kivétel az, ha a munkaviszony megszűnése esetén az időarányosan járó szabadság még nem került kiadásra.

Ha a munkavállaló a munkaviszony megszűnéséig több szabadságot vett ki, mint amennyi időarányosan járna, akkor az nem vonható vissza. Ha ezt a helyzetet a munkavállaló okozta, és ezt a munkáltató bizonyítani tudja, akkor az Mt. alapján legfeljebb kártérítési felelőssége lehet a munkavállalónak.